Amikor a tűzhelyen egy fazék víz alá gyújtunk, a víz előbb-utóbb forrni fog. Hasonlóképpen gondolataink, tetteink is következményekkel járnak – az eltelt idő függvényében ezek lehetnek azonnaliak, vagy késleltetettek. Az ember egyik nagy kérdése – miszerint létezik-e szabad akarat, vagy sorsunk magatehetetlen alárendeltjei vagyunk – életünk során mindannyiunkban felmerül. Talán nem is kezdünk el ezzel a kérdéssel foglalkozni, amíg nem szembesülünk igazán azzal, hogy a szenvedés létezik. Az is lehetséges, hogy saját életünkben tapasztaljuk meg, hogy ugyanazokat a köröket futjuk, újra és újra megbetegszünk, vagy egyéb fájdalmas leckéket kapunk az élettől. 

Mi a karma? 

A karma jelentése: tett, mű, cselekedet. Az ok-okozat törvénye. Az én felismeri benne önmagát. Az indiai filozófia szerint a karma maga az ősanyag, a prakriti matériájának rezgése. A prakriti rezdül, áramlik, él. A karma az első rezdüléstől fogva minden ténykedésnek, gondolatnak, akciónak és reakciónak a folyamata, és az ezekben mutatkozó oksági törvény. Önmagában se nem jó, se nem rossz. Létezik egyéni, családi és kollektív karma: ha úgy tetszik, ezzel foglalkozik ma az epigenetika tudománya, ami legújabb kutatásaiban többek között az egyéni traumák átörökítésének lehetőségét ismeri el. 

A sors nem merő véletlenek sorozata, és nem tekinthető előre elrendelt, megmásíthatatlan végzetnek sem. 

A tettek belső indítékból, impulzusból, lenyomatból, úgynevezett szamszkárákból indulnak. A következő részlet segít ennek megértésében: “A legtöbb hibás lélek képes arra, hogy megtisztítsa magát a szennyeződésektől. A rossz cselekedetek miatt fizetett ár és a jó cselekedeteinkért kapott jutalmak tartják mozgásban a karma törvényét. Az erőszakos bűn elkövetői úgy bűnhődnek, hogy áldozatként vesznek részt a karmikus igazságszolgáltatás következő körében. A Bhagavad Gítában, egy másik, korai írásban, amely már kiállta az évezredek próbáját, található egy mondat, amely szerint: “a gonosz hatása alatt álló lelkeknek vissza kell szerezniük az erényt.” Egy halál utáni élettel foglalkozó tanulmány nem sokat ér, ha nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy vajon miként viszonyul a karma az okság elvéhez és a valamennyi lélekre vonatkozó igazságossághoz. A karma önmagában nem jelent sem jót, sem rosszat. Inkább fordítva igaz, vagyis a karma a földi élet pozitív és negatív cselekedeteinek az eredője. A kijelentés, hogy “az életben nincsenek véletlenek”, nem azt jelenti, hogy a karma kényszerítő ereje önmagában érvényesül, hanem azt, hogy következetesen a tanulandó leckénk felé hajt bennünket. Jövőbeli célunkat a múltunk befolyásolja, amely elől nem tudunk elmenekülni, különösen akkor nem, ha szenvedést okoztunk másoknak. A növekedés egyik feltétele, hogy világosan értsük: életünk folyamán módosíthatjuk utunkat. A másik, hogy meglegyen a kellő bátorságunk a szükséges változtatásokhoz, ha fölismerjük, hogy adott tetteink nem szolgálnak minket. A félelem legyőzésével és a kockázatvállalással karmikus mintánk az új választáshoz idomul. Nem igaz, hogy életeink végén egy szörnyeteg vár ránk, aki bekebelezi a lelkünket. Valójában alapvetően mi vagyunk azok, akik tanár vezetőink előtt a legkeményebben kirizáljuk magunkat! Ez magyarázza, hogy a karma egyszerre igazságos és könyörületes. Szellemi tanácsadóink és társaink segítségével mi magunk szolgáltatunk igazságot tetteinkért.” /Michael Newton: Lelkünk útja/

 A karma oldásának lehetőségei

Szvámi Ráma Szabadulás a karma kötelékéből c. könyvében úgy határozza meg a karmát, mint “a bennünk lévő tökéletes igazság szabályának kifejeződése”. A tanulási folyamatot úgy írja le, mint befelé nézés, megfigyelés, szemlélés és fölszabadulás. Három alapelv helyes megértése és alkalmazása révén az ember megszabadulhat a szenvedések kötelékéből: 1.) Cselekedeteink gyümölcséről való lemondás, 2.) Kötelességünk szakszerű és önmagáért való teljesítése, 3.) Önelégültség iránti vágyunk feladása. 

 Az alábbi támpontok segítenek abban, hogy hogyan tudjuk mindezt a gyakorlatba ültetni.

  • Félelmeink legyőzése, ésszerű kockázatok vállalása: vegyünk bátorságot.
  • Vállaljuk tetteinkért a felelősséget, ne csak a körülményekben és másokban keressük a hibát.
  • Tetteink gyümölcseinek elengedése. Ne ragadjunk bele “az én jó vagyok” álszent játszmájába. Amikor cselekszünk valamit, ne várjuk érte a jutalmat vagy mások dicséretét, elismerését. Ez nem lenne más, csupán üzlet. Mi köze lenne akkor a szeretethez? 
  • Ragaszkodásainkat meg kell tanulnunk elengedni. Meg kell látnunk, hogy csak használói vagyunk ennek a testnek, ezeknek a tapasztalatoknak, ezeknek az anyagi tárgyaknak – kölcsönvesszük őket, nem a mi tulajdonaink. Fel kell ismernünk, hogy utazók vagyunk ebben a világban, és célunk a tökéletesség elérése. 
  • Dolgozzuk ki önmagunkban a szattvikus minőséget. Étkezésünket, napirendünket alakítsuk úgy, hogy a radzsasz és a tamasz fölé emeljük a szattvát. 
  • Gyakoroljuk az őszinteséget és az igazmondást, először Önmagunk irányába. Vizsgáljuk felül motivációinkat, tárjuk fel azok gyökereit, és gyomláljunk, ha szükséges. Tudatosítsuk, hogy ezzel az önmunkával sokat teszünk azért, hogy az eltávolított rossz mintákat ne örökítsük tovább gyermekeinknek. 
  • Tapasz végzése, melynek jelentése hő, izzás (nagy, lelki eredetű testi energia): kitartó, lemondásokkal teli munka, cselekvés, önfegyelmezés, erőfeszítés (pl. gyereknevelés, mások szolgálata, tanítás). “A tapasz nélküli élet olyan, mint a szeretet nélküli szív.” /B.K.S. Iyengar/
  • Felismerjük, hogy mindenkitől tanulhatunk valamit, akár barát, akár “ellenség”.
  • Kerüljük a színjátékot és az álszentséget, igyekezzünk elfelejteni azt, hogy földi életünk csupán arról szóljon, hogy folyamatosan a tökéletesség látszatát keltve próbálunk jó színben feltűnni más emberek előtt. A Bhagavad Gíta azt mondja: “…az embernek nem szabad feladnia a természetéből fakadó munkát még akkor sem, ha az hibákkal teli.” Minden embernek megvan a saját dharmája, kötelessége. Ha a tetteit áthatja az Isten-tudat, akkor megszűnik minden önös motiváció. Úgy is mondhatjuk, hogy nincs újabb karma. 

Amikor megszűnik az önös motiváció, önismerettel kiműveljük előnyös tulajdonságainkat és odafigyelünk a dharmánkra, az az elégedettség és a kapcsolódás érzésével fog járni. “Nézz egy olyan ember szemébe, aki mások szolgálatára használja egyedi tehetségét, és a tekintetében békét fogsz találni.” /Bobby Clennell: Nők jógakönyve/

 

Felhasznált irodalom: 

Szvámi Ráma: Szabadulás a karma kötelékéből

Baktay Ervin: Szanátana Dharma – Az örök törvény

Patandzsali: Jóga-szútrák

Michael Newton: Lelkünk útja